Milyen mértékig felel a munkavállaló?

Gyakran visszatérő kérdés, hogyan és milyen mértékig felel a munkavállaló az esetlegesen okozott kárért az új Munka Törvénykönyve szerint. Az új Munka Törvénykönyve 179. §-a szerint a munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. 

A munkavállaló tehát az általa a munkaviszonybeli kötelességeinek megszegésével szándékos vagy gondatlan magatartással a munkáltatónak okozott kárt köteles megtéríteni. A munkáltatót terheli a bizonyítási kötelezettség a kár, a munkavállalói magatartás (kötelességszegés) felróhatósága, valamint az okozati összefüggés tekintetében. (A törvény e tekintetben nem változtat a korábbi Mt. munkavállalói kárfelelősségi szemléletén.)
Lényeges rendelkezés, hogy a kártérítés mértéke enyhe gondatlanság esetén nem haladhatja meg a munkavállaló négyhavi távolléti díjának összegét. Ezt a mértéket kollektív szerződés legfeljebb nyolc havi távolléti díjra emelheti. (Ettől eltérően, a vezető állású munkavállaló gondatlan károkozásnál is a teljes kárért felel, míg a cselekvőképtelen munkavállalónak nincs kárfelelőssége.)

Szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás esetén a teljes kárt kell megtérítenie a munkavállalónak.

Az, hogy mi minősül enyhe, vagy súlyos gondatlanságnak a bírósági gyakorlat széles körűen meghatározza. Csak példaként súlyos: a gondatlanság, ha a munkavállaló ezen magatartása egyben gondatlan bűncselekménynek is minősül, ha a munkavállaló alapvető foglalkozási, vagy szakmai szabályt, protokollt sért.

A jogszabály úgy rendelkezik, hogy nem kell megtéríteni azt a kárt, amelynek bekövetkezése a károkozás idején nem volt előrelátható, vagy amelyet a munkáltató vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkáltató kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.